Szöveg: Lénárt Attila
Szerencsénk, hogy a Stickl zászlóshajója már legalább a tizedik elektromos hajó volt, amelyet alkalmunk nyílt kipróbálni, mert így már volt némi összehasonlítási alapunk ahhoz, hogy felismerjük: bizony, ez a mérce.
„Csakis akkor lehet szó arról, hogy kipróbáljátok ezt a hajót, ha megírjátok, mi nem tetszett benne. Minél több kritikát szeretnék hallani, ugyanis ettől fejlődünk” – nyitott Stickl Tamás, a Stickl Yachts Kft. vezetője a hajótesztelés egyeztetésekor.
Ezzel a hozzáállással máris nagyot nőtt a szemünkben, mert bizony a hazai forgalmazók nem mindegyike szereti vagy bírja a kritikát. Egyben fel is csigázta az érdeklődésünket: vajon tényleg ilyen jók a Stickl-jachtok, vagy csak a tulajdonos-ügyvezető ilyen elbizakodott? Már csak ezért is elfogadtuk a kihívást.
EGYEDI FILOZÓFIA: FÉLIG SIKLÓ TEST
Az E-xcellence 820-as formavilága egyedi: a test elöl és középen magas, de hátrafelé mind jobban közelít a vízhez, a hajó keskeny, és hátrafelé vízvonal alatt ellaposodik. A dizájn egyáltalán nem öncélú, hiszen a Stickl kifejezetten tavakra, csendesebb folyókra tervezett elektromos hajói elég különleges testkialakítással rendelkeznek: úgynevezett félig sikló testűek. Ezt azért fontos tudni, mert a hazai elektromos kínálatot alapvetően két másik forma uralja: a siklótestű hajók, amelyek általában nagyteljesítményű motorosokból vannak átalakítva Balaton-kompatibilis elektromosra, és bár ezek siklani – többnyire - nem tudnak, mert ahhoz gyengék, de nem is úsznak jól.
A másik csoportba az úszótestű hajók tartoznak, amelyek elektromos hajtáshoz optimálisak
ugyan, de nem gyorsak, mivel nagy közegellenállással rendelkeznek. A Stickl a kettő közötti megoldást választotta - nagyjából az osztrák Frauscher mintájára: a test orrkiképzése azt a célt szolgálja, hogy már viszonylag kis sebességnél félig kiemelkedjen a vízből, míg a lapos hátulsó, víz alatti felület úszó rész marad, ügyesen stabilizálva a hajót. Ahhoz persze, hogy ez ne csak elméletben működjön, két további fontos dolog kell még: csekély önsúly és erős motor.
A csekély önsúly a versenyvilágból ismerős vákuminfúziós kompozit-technológiának köszönhetően adott, hiszen a 8,2 méter hosszú jacht mindössze 1500 kilót nyom üresen, ami nagyon kevésnek számít. (Összehasonlításképp: a saját CNSO 8.2-esem 3,2 tonna!) Az erős motor is pipa: a hajóba szerelt Piktornik motor 40 kW-os teljesítménye és 148 Nm-es nyomatéka akár egy kisebb személyautó adatlapján is szerepelhetne, akárcsak a rendszerhez társított 45 kWh-s lítiumionos akkumulátorpakk.
A DELFINEK MENETDINAMIKÁJA
Mindez a sok meggyőző adat egyetlen pillanat alatt élménnyé lényegül a vízen: az E-xcellence olyan dinamizmussal gyorsul, mint semmilyen más normális hajó. (És a normális alatt semmiképpen sem érthetjük a 65 km/órás végsebességre képes elektromos csónakokat, mert arról érdemes lenne elgondolkodni, hogy azok vajon a Balatonra valók-e…)
A „gáz” roppant finoman adagolható, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a hajó rendelkezik a legkifinomultabb vezérléssel, amelyet valaha volt alkalmunk kipróbálni. Minden milliméternyi mozdulat a karon azonnal érződik a motor fordulatszámán és a tempón, de csak finoman, jól kezelhető módon. Ráadásul a gyártó külön kapcsolható manőverfunkcióról is gondoskodott, így a kikötőkben le tudjuk korlátozni 4 kW-ra a motor teljesítményét, ami nagyon hasznos lehet a váratlan megugrásokból eredő veszélyes helyzetek megelőzése végett. Külön plusz pont jár azért is, hogy meglehetősen szoros a kapcsolat az egyenes kihajtású motor fordulatszáma és a hajó sebessége között, vagyis nincs az az érzésünk, hogy egységnyi gyorsulás elérése érdekében bizonyos tempó fölött 3-4 egységnyi „gázt” kell adnunk. Ez a jól eltalált csavarnak, a félig sikló testnek és a hajó csekély önsúlyának köszönhető.
Az E-xcellence 820 szinte lineárisan gyorsul 20 km/óráig, mintha nem is lenne közegellenállása. Sok más hajóval szemben, amelyeknél a legtöbb, amit elmondhatunk a menetképességekről az, hogy valahogy tudnak haladni a vízen, a Stickl zászlóshajója olyan pajkosan siklik, mint egy delfin. Nehéz nem fülig érő mosollyal az arcunkon csinálni vele valami olyasmit, ami nem is úszás, de nem is hajózás, hanem valami újszerű élmény a kettő között.
Persze, még egy ilyen kiforrott hajtáslánc sem teljesen tökéletes: nagyobb gázadásnál a hajó fara érezhetően balra mozdul, amit korrigálnunk kell a kormánnyal. Ez részben érthető, a csavar minden hajó farát meg tudja mozdítani, csak ennél minden másiknál jobban érződött ez a reakció. „Igen, ezt már észrevettük. Az én hibám, csökkentettem a kormánylapátok méretén. Természetesen javítunk a dolgon” – fogadta a kritikát Stickl Tamás.
BILLEGÉS? AZ MEG MI?
Bár az E-xcellence még annál is fürgébbnek bizonyult, mint amit vártunk, mégsem ez a legmeggyőzőbb tulajdonsága, hanem az, hogy milyen stabil: gond nélkül oldalba kaphatjuk a saját farhullámainkat, mégsem fog kiborulni poharunk a fedélzeten. Ha pedig szemből megyünk nekik, akkor az orr jól formált belépőélének köszönhetően szinte észre sem vesszük őket. Akadnak sok-sok tonnával nehezebb hajók is, amelyek nem képesek hasonlóan komfortos utazást biztosítani. A kormány is finom és pontos szerkezet, jó visszajelzést ad, és a jól felszerelt műszerfalon elhelyezett analóg lapátszögállás-kijelzőnek köszönhetően nem kell tippelgetnünk, hogy hol is van középen. A kapitányállás is példás, de találtunk még egy apró hibát: a kormánykerék alatt szűkösen fér el a lábunk, ha ülve vezetünk.
MINT AZ ELEMES NYUSZI
Példás az E-xcellence hatékonysága is: a más elektromos hajóknál már majdnem végsebességet jelentő 10 km/órás tempóval még a világból is kihajózhatunk vele, és kétórányi forszírozott használat után - benne jó néhány padlógázas menettel a képek kedvéért - az akkumulátorkapacitás kétharmada állt még rendelkezésünkre. A Keszthely–Kenese távolság megtétele ezzel a hajóval nem technikai (energiagazdálkodási) kihívás, hanem inkább az emberi monotóniatűrés tesztje.
A RÉSZLETEK NEM RÉSZLETKÉRDÉSEK
Ha a szépség a részletek harmóniája, akkor a funkcionalitás sem definiálható másképp – vagy nem? Nyelvi és filozófiai elmélkedés helyett inkább megvizsgáltuk az E-xcellence olyan kis apróságait, amelyek összességében megadják a hajó karakterét – és ezek pont a jól átgondolt részletek. Mivel a 8,2 méteres hajó nem éppen csatacirkáló, mindent nagyon ügyesen kellett kialakítani, amolyan - jó értelemben vett - ikeás furfanggal. Mindenhol USB-csatlakozók és 12 V-os töltők vannak, így akár 10 telefont is tölthetünk egyszerre, és még könyvespolcnak vagy retikültartónak való rekesz is akad! Van egy kihúzható pohártartó rekesz, sőt, étkészlettároló is, de ami végképp dizájndíjat érdemel, az a két, hűtős palacktartó – egyébként különféle pohártartóból féltucatnyi is akad a fedélzeten.
A felhasznált anyagok minőségére sem lehet panasz: a gélezés tökéletesen sima, a kárpitok különleges víz- és UV-álló anyagból készültek, és a varrásuk is remek. Külön pont jár a hátsó ülőhely rollbarjáért, amely két mozdulattal fordítható át attól függően, hogy menetirányban
vagy arccal hátrafelé foglalunk helyet hátul, és könnyedén le is hajtható, hogy megkönnyítse a hátrajutást a fürdőplatformra. Ötletes a fürdőlétra is, amely használaton kívül betolható a hátsó napozó peremébe, és egészen használható a fedélzeti konyha is, amely mellé még egy kis beépített lámpát is integráltak a hajó oldalfalába.
Hasonlóan jópofa részlet, hogy minden bika lehajtható, így a hajózásban gyakorlatlan
utasok biztosan nem szenvednek lábujjtörést a fedélzeten mászkálva. De talán még ezeknél is praktikusabbak a pufferakasztó körmök a hajó oldalán, amelyeknek köszönhetően tényleg egyetlen mozdulat kirakni az ütközésvédőket a kikötés előtt. És ha már a puffereknél járunk: a fürdőplatformban kialakított nagyméretű tárolóba pont befér mind a négy, így nem kell kerülgetni őket a fedélzeten.
KASZKADŐRÖK ELŐRE!
A remek térkihasználást dicséri az is, hogy meglehetősen kényelmes a hátsó fedélzeten közlekedni, és 6-7 ember (a szállítható tízből) még elég jól elfér a rengeteg kényelmes ülőhelyen. Ugyanakkor az orrban elhelyezett napozóágyak megközelítése már kissé körülményes, hiába az ötletes kis lépcső, a nyitható plexi és a felhajtható matrac, szűkös előremászni, tempós csapatás közben felér egy kisebb kaszkadőrmutatvánnyal. (Meg kell jegyeznünk: csak két általunk próbált hajón lehet ennél könnyebben a hajó orrába jutni ebben a méretosztályban, vagyis e tekintetben az E-xcellence 820 inkább csak átlagos, mintsem gyenge.)
Összességében minden apró részleten érződik, hogy ezt a hajót a felhasználókra tervezték. Persze minden gyártó ezt mondja minden modelljéről – de ennyire még senki sem győzött meg róla, hogy ezt komolyan is gondolja.
ODABENT SZŰKÖSEBB
Az E-xcellence gyenge pontja a kajüt. Mivel a kokpit tágas, a kabin szűkös – ez érthető. Valahogy azért így is sikerült megoldani, hogy négy fekhely is van benne, de - természetesen - egy légtérben, és a hátsó duplaágy esetében a „kényelmes” kifejezés költői túlzás lenne. Ugyanakkor van egy külön mosdóhelyiség és egy ötletes, felhajtható laptopasztal is, amely egészen használható. Az elülső duplaágy közepe kivehető, így kényelmesen lehet mozogni a kabinban.
Összességében a kajüt hozza, amit kell: menedék 2-4 embernek, ha kint ér az eső, vagy ha nagyon szeretnénk a hajón aludni. De az E-xcellence 820 nem nyaralópótló, és ez érződik is. Nem is annak szánták. Az egyetlen dolog, ami igazán fáj, az az, hogy csak 175 centiméteres testmagasságig van benne állómagasság, és az ennél termetesebbek be is verhetik a fejüket fel-le közlekedve a feljárat feletti plexi szélvédőbe.
Na bumm! Szerintünk ez még bőven belefér ennyi jól átgondolt részlet és ilyen menetdinamika mellett…
Comments